KvantumKozmosz

Ha a vérben felforrósodik az oxigén és ez jut az agyba, az ember hibázik a gondolataival, csakúgy mint a számítógépek processzora megfelelő hűtés nélkül. A Földön az egyenlítői égövhöz közel állandó a forróság, így ott sok a hirtelen haragú ember, mivel ugyan gyors az észjárásuk, de nem gondolják végig hideg fejjel a lehetőségeiket hanem kapásból rövidre zárva reagálnak az eseményekre. Ahol meleg van ott nagyobb arányú a családcentrikusság, mert ezeket az embereket az érzelmek vezérlik (A forró területeken felerősödnek az érzelmek.), míg északabbra és délebbre a hideg tájakon az embereket az érdekek vezérlik. Sokkal megfontoltabbak és kisebb arányú hibaszámmal gondolkoznak mivel nem forró fejjel gondolkoznak. A magasabb intelligenciával rendelkezők nagyobb mértékben tudatos döntést hoznak, mivel könnyebben hozzák fel tudatalattijukból az információkat. Az IQ vagyis intelligencia hányados segítségével mérik, hogy hány fokozatot tud egy ember lemenni a tudatalattijába, hogy az ott található információt tudatossá tegye.

Teszteket végeztek, hőkamerával rögzítették egy ember agyának hőmérsékleti emelkedését az alkoholos befolyásoltság alatt. Így megtalálták az agy azon részét mely felforrósodva agressziót vált ki az emberekből. Megpróbálták háborúban alkalmazni a felmelegítést, de az emberek mintha részeggé váltak volna, és így egymást gyilkolták meg. Ezért inkább az agy ezen pontjának hűtését kezdték kísérletezni. Az eredmények meggyőzőek voltak, egy tesztalany aki a hűtés előtt átlagos intelligenciával rendelkezett, most új elmélettel állt elő:

A jeges területeken élnek a hidegek, a forró sivatagokban az forrók, a mérsékelt égövben pedig az átlag emberek. A hidegek elképesztő tudással és eszközökkel rendelkeznek, amiről az emberek nem is sejtik hogy létezik. A forrókat a hidegek irányítják a technológiájuk segítségével, és így használják fel őket a saját céljaik eléréséhez. Az átlag emberek a hideg és forró együttes tulajdonságaival és furfanggal beleszólnak ebbe a harcba, hogy az eredmény nekik is megfeleljen. A Naptól forróbb szomszédos bolygón a földiekhez képest egy réteggel hirtelenebb haragú, de a földiekhez hasonlóan változatos földönkívüliek élnek kevesebb tudással, de annál több leleményességgel, a hűvösebb szomszédos bolygón pedig a változatos rétegű hidegvérű intelligens céltudatosan önző űrlények laknak.

A kísérleti alany István, a műtét hatására új képességet szerez: megtanulja az állatok nyelvét. Ez akkor derül ki, mikor már minden vizsgálatot befejeztek és hazaengedték. Van egy kutyája, Fufinak hívják. Történt egyszer, hogy István és anyja a kutyával játszottak, amikor a kutya mondott valamit István anyjának. István magától értetődőnek vette, hogy tolmácsolta mit mondott Fufi. Az anyjának sem tűnt fel, hogy miről is van szó, azt gondolta, ez is a játék része, hogy megpróbálják kitalálni mit is akarhat Fufi. Kezdetben valóban ilyen jellegű volt ennek a képességnek a kibontakozása. Ám idővel egyre jobban koncentráltak mire is gondolhat a kutya, hogy fokozatosan kezdték egyre jobban észrevenni, hogy Fufi reakciói valóban egyeznek a feltételezett mondatokkal. Teltek a hónapok, István és Fufi között pedig párbeszéd alakult ki. Először fokozatosan megismerték egymást, mint férfi ember és szuka kutya. Egyre bizalmasabb dolgokat árult el emberbarátjának. Elmondta, hogy van egy párja, és hogy az ő fajtájából, csak ők ketten vannak az egész Földön. István türelmesen érdeklődött mindenről, ami velük kapcsolatos. Megkérdezte, hogy miért nem együtt élnek. Fufi eleinte nagyon titokzatos volt, mert nem szerette volna ha kitudódna, hogy ő mennyire intelligens. Csak annyit mondott, hogy kínos emlékei vannak róla. De aztán István is egyre többet mutatott magából, így Fufi rájött, hogy nem lessz kirívó a tudása.
István szabadságot vett ki a munkahelyén, hogy kipihenhesse a kísérlet és a vizsgálódások fáradalmait.
Az ágyban feküdt Fufival és beszélgettek. Szóba jött Foofi párja, István rákérdezett a nevére.
-Indi – mondta Fufi.
– Indi?! Nekem erről az indigó jut eszembe.
Fufi felkapta a fejét erre a szóra. István megismételte:
– Indigó. Indi GO!
Erre Fufi lehajtotta fejét és elszomorodott.
– Mi baj Fufi? Miért lettél szomorú? – Kérdezte István meglepetten.
– Így küldött el minket a gazdánk. Jobban mondva csak Indit. Mert én szívesen jöttem. De Indi a jövőbe akart utazni.
– Jövőbe? Miről beszélsz? Elszédülök tőled.
– Ne folytassam? Szeretnél pihenni?
– A kíváncsiságom előbbre való minthogy elkerüljek némi fejfájást.
– Biztos nem akarsz pihenni?
– Kérlek magyarázd meg ezt az időutazást.
– Hát jó. Tudd meg hogy más bolygókon máshogy telik az idő. Minden bolygón ugyanazok a lelkek élnek, de vannak bolygók ahol a Földhöz képest régebbi évszámot írnak, és vannak bolygók ahol minden sokkal fejlettebb. Még az ott élők teste is.
– Értem. Gondolom te a jövőből jöttél, igaz?
– Igen a jövő bolygójáról.
– És itt a Földön a jövőbe érkeztél?
– Ez egy kicsit bonyolultabb annál. Igazából a Földi jövő múltjába, más megközelítéssel mondva egy múltbéli időrétegbe.
– Ezt nem értem.
-Elmagyarázom. A Kínai Nagyfaltól Kínai Nagyfalig eltelt idő az 1 időréteg. Az első ilyen ciklus az ősciklus. Az ősciklus réteg minden földrajzi helyen megtalálható. Mindenhol a helyi múltnak nevezik. A múlt rétegeiről a történelem beszél. A múlt rétegeihez tartoznak azok az emberek akik már nem élnek. Ha a jelenkort nézed az adott földrajzi helyen, akkor tökéletesen látható a fejlettségi szintből, hogy a Közel-kelet még régi, de Japán már nagyon fejlett. A jelen rétegéhez tartoznak a jelen korban élő emberek. A jövő rétegét, csak a vízionáriusok látják.
– Kínai Nagyfal? Ez valami választóvonal?
– Csak egy jelkép.
– Értem. És tudnál mondani valami jó kis találmányt a ti bolygótokról?
– Tudnék akkor, ha a gazdám mutatott volna valami tervrajzot azokról amit feltalált. De ezek általában olyan bonyolultak voltak, hogy napokig gondolta bele a gépbe.
– Visszatérve a múlt és a jövő témához, nekem is hasonló elméletem volt:
A távol keleten kezdődött az élet, ez az élet bölcsője, ettől a ponttól nyugat felé haladva egyre inkább fejlődik minden amíg el nem érünk újra a távol keletre Japánig amikor (ahol) a mesterséges intelligencia lett a divat. Ilyenkor a hely ugyanaz, az idő is ugyanaz, így egyszerre jelen van a múlt, a jelen és a jövő. Mindenki a gépekre hagyatkozott, majd ahogy telt az idő, ráuntak az emberek arra, hogy mindent a gépek intéznek helyettük, és az összes gépet eltemették, hatalmas hegyet alkotva (Himalája) nem használtak technológiát, újra tanulták a kétkezi munkát. Az egyszerűségre törekedtek mind az eszközök, mind az építkezés kapcsán, és keresték a kapcsolatot Istennel. Északabbra, és délebbre ugyan mérsékelték a mesterséges intelligenciát, de a gépeket nem kapcsolták le, hanem több emberi beavatkozást iktattak beléjük.
– Igen! Ezt olvasta fel nekem a gazdám. Ezt egyszer le fogod írni egy könyvben.
– Hmm… Nem is rossz ötlet. Na de mesélj! Hol értetek Földet?
– Amerikában, Peruban. Az ott élők először rendesen megijedtek, de Indi nagyon barátságos volt velük. Bemutatkozott nekik. És a nép Istenként tisztelt minket. Elnevezték magukat Indiánnak. Ezért szégyellem ha megtudják mekkora az univerzális tudásom. Én tudom, hogy nem vagyok Isten. A gazdáim sokkal ügyesebbek és okosabbak nálam.
– És hogy kerültél ilyen messzire a párodtól?
– Egy utazó nép eljött Amerikába és leigázta az indiánokat. Menekültünk Indivel a fosztogatók elől, de sarokba szorítottak. Én kiáltottam neki, hogy: Fuss! Menekülj! Megtámadtam őket, de ők elkaptak. Feltettek a hajójukra és idehoztak Európába, hogy eladjanak.
– És akitől kaptunk téged, ő vett meg?
– Igen. De nem szeretett annyira mint te engem. Vele sosem beszélgettem.
– És mi lett Indivel?
– Azt nem tudom hol van, de tudom, hogy jó helyen van.
– Honnan tudod?
– Telepatikus kapcsolatban van vagyok vele.
– És nem kérdezted meg tőle hol van?
– Azt mondta, valami királynál van. Minden nagyon kényelmes, nagyon finomakat eszik, és egy kislány vigyáz rá. Eteti, simogatja, és játszik vele. De nagyon hiányzik. – Mondta Fufi könnyes szemekkel.
– Mivel nagyon ritka fajta kutya vagy, így szerintem ezen könnyen segíthetünk, csak idő kell hozzá.
– Én nagyon türelmes tudok lenni.
– Felteszünk egy fényképes hirdetést az internetre, és meglátod, újra együtt lesztek. Szülsz neki kiskutyákat és boldogok lesztek.
– Ó köszönöm.
– Egyvalami nem világos nekem. Miért küldött ide a gazdád titeket?
– Ez az én döntésem volt. Indi pedig beleegyezett.
– És miért döntöttél így?
– Mert te írtad a könyvet, amit a gazdám olvasott fel nekem. Részese akartam lenni az életednek.